A bibliai igazság

• 

 

A vádló (görögül: διάβολος (diabolosz) megjegyzése:

 

Miért növekednek Jehova Tanúi?

Jehova Tanúi kiadványai gyakran idézik a Cselekedetek könyvéből azokat a bibliaverseket, mely szerint az isteni támogatás bizonyítéka a létszámbeli növekedés.

ok: Mindenképpen első helyen szerepel az aktív (néha erőszakos) missziós munkájuk. Jehova Tanúi minden helyen ott vannak. Elmennek az emberek otthonaiba, a temetőkbe, a kórházakba, az üzletekbe és a munkahelyekbe is. A gyülekezetek tagjai kötelességüknek tekintik az életük minden percében az üzenetük hirdetését. Ezért megtalálják azokat az élethelyzeteket, amelyekben az emberek fogékonyak, vagy éppen társaságra vágynak, stb. Ennek eredménye, hogy a lehető legtöbb „beszervezésre alkalmas" helyzetet, lelkiállapotot megtalálják.

 

 

Válasz a vádló (görögül: διάβολος (diabolosz) megjegyzésére.

 

Józs 7:1 De az Izrael fiai hűtlenül bántak vala a teljesen [Istennek] szentelt dolgokkal, mert elvőn a teljesen [Istennek] szentelt dolgokból Ákán, Kárminak fia (ki a Zabdi fia, ki a Zéra fia a Júda nemzetségéből); felgerjede azért az Úrnak haragja Izrael fiai ellen.

 

Milyen rettenetesen gyenge és hamis megállapítást tesz Józsué is Isten, Izraelnek szánt csodálatos útjával kapcsolatban. Sátán mindig újra és újra megpróbálja Iste lényét leszólni elöttünk, hogy kételkedjünk Isten bölcsességében és szeretetében.....Milyen könnyen megtörténik a legtöbbünkkel, amikor Isten tettét nem látjuk világosan, hogy hajlamosak vagyunk a lázongásra.

(Cor Bruins Jozsué könyvének magyarázata).

 

A fennt emlitett megközelítés hasonló okoból von hálót a hitetlenség köré és megpróbálja ezt a hálót kivonni a partra. A fenti megjegyzés írója elfelejti, hogy az evangélizálásra maga az Úr Jézus adott parancsot és mivel Jehova tanúi ezt buzgón végzik, Isten megáldja az erőfeszítéseiket. (saját megjegyzés)

 

Miután négy évig szociológiát tanult az egyetemen, Michael beiratkozott egy torontói (Kanada), római katolikus papi szemináriumba. Arra számított, hogy pap lesz belőle. Michael emlékszik rá, hogy a római katolikus főpap, aki professzorként dolgozik, azt állította az osztálynak, hogy az imában többféleképpen lehet Istenhez közeledni, nem csak Krisztus Jézus által. Michael vitatta a főpap állítását, és Jézusnak a János 14:6-ban feljegyzett szavait idézte: „Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam.” A főpap azzal vágott vissza, hogy a tanulóinak nem kellene beleütniük az orrukat abba, hogyan magyarázza a Bibliát, hanem más tanulmányokkal kellene foglalkozniuk.

Michael telefonált a Társulat kanadai fiókhivatalába, és szellemi segítséget kért. Hetente kétszer akart tanulmányozni, és volt, hogy egy alkalommal két fejezetet is átvett az Ismeret, amely örök élethez vezet című könyvből. Ezután Michael otthagyta a papi intézményt, és egy hivatalban helyezkedett el. 1999. október 9-én ellátogatott a Társulat kanadai fióklétesítményeibe. Olyan kellemes élményben volt ott része, hogy utána elhatározta, hogy eljár minden gyülekezeti összejövetelre, jegyzetel, és hozzászólásai átgondoltak lesznek. Michael 2000. február 19-én keresztelkedett meg, és szeptember óta általános úttörőként szolgál.

 

Egyszer egy testvérnő épp egy zágrábi (Horvátország) parkban ült. Észrevett egy fiatalembert, aki a bokrok mögé rejtőzött. A férfi sápadt volt és remegett, így a testvérnő azt gondolta, hogy beteg. Odament hozzá, és ezt mondta:

— Uram, szívesen elmegyek önnel az orvoshoz, ha nem érzi magát jól. — A férfi azt mondta, hogy jól érzi magát, de közben még mindig reszketett. A testvérnő megkérdezte:

— Éhes? Vegyek magának egy kis ennivalót?

— Nem. Kérem, ne jöjjön közel hozzám. A rendőrség keres engem, és talán azt fogja gyanítani, hogy együtt vagyunk — válaszolta a férfi.

— Mit csinált? — kérdezte a testvérnő. Erre a férfi bevallotta, hogy kirabolt egy üzletet, majd hozzáfűzte:

— Itt van a zsebemben minden, amit elraboltam. Nagyon félek a rendőrségtől és attól, hogy börtönbe vetnek. — A testvérnő megsajnálta a férfit, és segíteni akart neki. Megkérte hát, hogy üljön mellé, hogy így meg tudják beszélni a dolgot. Azt mondta neki, hogy Jehova Isten megadja a bölcsességet ahhoz, hogy mit mondjon, amikor visszaadja az elrablott pénzt. A férfi nagyon figyelt a testvérnőre, de még mindig remegett a félelemtől. A testvérnő ezt tanácsolta neki:

— Keresse meg az üzletvezetőt, és vallja be, hogy maga lopta el a pénzt, és most vissza akarja adni. — Miközben beszélgettek, elment mellettük a testvérnő egyik szomszédja, aki a nevén szólította a testvérnőt. A férfi így megtudta a testvérnő nevét.

Nem sokkal ezután a testvérnő meglepődött, amikor a helyi újságban egy neki írt levelet talált. A levélben ez olvasható: „Barica asszony, nagyon hálás vagyok kedves tanácsáért. Köszönöm, köszönöm, köszönöm. — Ön mentett meg a börtöntől. Nem tudom személyesen elmondani Önnek az értékelő szavaimat, mivel nem tudom, hol lakik. De levelet írok Önnek, hogy sokan, akik hasonló helyzetben vannak, el tudják olvasni ezt, és az igaz Istenhez, Jehovához fordulhassanak, aki segít nekünk! Visszaadtam a pénzt. Az üzletvezető azt mondta, hogy a lopott összeg 1500 kuna, de én 1700 kunát vettem ki a zsebemből. Azt mondta, hogy megtarthatom a 200 kunát, mert csak 1500 kuna hiány volt a pénztárban. Én erre ezt feleltem: »Nem uram, egy kuna sem volt a zsebemben, még annyi se, amennyi egy kenyérre volna elég.« Majd elkezdett különböző árucikkeket adni nekem. Így szólt: »Ez a 200 kuna az öné.« Ráadásul adott még nekem 500 kunát, két vekni kenyeret, két zacskó tejet, öt kis joghurtot, fél kilogramm szalámit és bébiételt. Ezt mondta: »Azért teszem ezt, mert ön becsületes ember, és beismerte a hibáját.« Csak Istennek és magának tudok köszönetet mondani, hogy nem kerültem börtönbe. Még egyszer nagyon-nagyon köszönöm!”

 

Barbados

Sok szülő szerint hasznos, ha megtanítanak a gyermekeiknek bibliaverseket. Egy grenadai házaspárnak megelégedettséggel járó tapasztalatban volt része. A hatéves kisfiuk egy bibliaverset használt annak az igazságnak az alátámasztására, hogy Jehova mindenki felett áll. A kisfiú édesapja ezt írja: „Egyik délután, amikor a feleségem, Laura a kisfiunkért, Stefanért ment az iskolába, a tanárnő félrehívta őt, és így szólt: »El kell mondanom magának, hogy el vagyok ragadtatva a kisfiától. Bár a nézeteim nem egyeznek az önökéivel, be kell vallanom, hogy egyszerűen csodálom, milyen értelmesen tudja Stefan elmondani azt, amiben hisz.«

Amikor hazaértek, a feleségem kíváncsian kérdezte Stefant, hogy mi történt az iskolában, amiért a tanárnő megdicsérte. Stefan elmesélte, hogy az első órán a tanárnő azt állította, hogy »Jézus Isten«.

Stefan jelentkezett, és amikor a tanárnő felszólította, ezt mondta:

– Nem, tanárnő, kérem. Jézus nem Isten. A Biblia azt mondja, hogy Jézus a Fia Jehovának, tehát ő nem lehet Jehova.

– Nos, én úgy gondolom, hogy Jézus ugyanaz, mint Jehova – válaszolta a tanárnő.

– De a Biblia azt mondja – érvelt Stefan –, hogy Jehova egymaga a Legfelségesebb, Jézus nem. Csak Jehova a Legfelségesebb.

A Zsoltárok 83:18-at idézte, melyet korábban segítettünk neki megérteni és megjegyezni. Noha a tanárnője igen komoly és vallásos személy, ezen a téren a tudása nem ért fel egy hatéves gyermek tudásával, aki pontos ismeretet szerzett a Szentírásból.”

 

Finnország

Két testvér házról házra munkálkodott, és házi bibliatanulmányozásokat ajánlott fel a Szeretné megtudni az igazságot? című traktátussal. Az egyik helyen egy férfi, aki ajtót nyitott, félbeszakította a bevezetőjüket, behívta őket, majd ezt mondta:

– Sok kérdésem van. Miért csak most jönnek?

A testvérek így feleltek:

– Nos, a gyülekezetünkkel vagyunk itt ezen a területen, és . . .

– Imádkoztam, hogy Jehova Tanúi keressenek fel – folytatta a férfi. – Ilyenkor általában kocogni szoktam, de ma nem mentem el. És tessék, most itt vannak!

A férfi úgy érezte, hogy választ kapott az imájára. A munkahelyén gyakran negatívan beszéltek Jehova Tanúiról. Kíváncsi volt rá, hogy vajon az állításaik igazak-e, ezért elment egy könyvtárba, hogy információt szerezzen róluk. Rátalált a Jehova Tanúi – Isten Királyságának hirdetői című könyvre, elolvasta, és rájött, hogy az ellenünk felhozott vádak egyszerűen hazugságok. Ezek után alig várta, hogy találkozzon Jehova Tanúival. Tanulmányozás kezdődött, és azonnal elkezdett járni az összejöveteleinkre. Tanúskodott a volt feleségének és a lányainak, és ők is elkezdtek tanulmányozni.

 

Magyarország

Egy testvérnőhöz rendszeresen házhoz viszik a tejet flakonokban, melyeket a kerítésére akasztott szatyorba tesznek. Egyszer a testvérnő az üres csereflakonok mellé betette a Szeretné megtudni az igazságot? traktátust. Meglepetésére a soron következő szállításnál a friss tejjel együtt egy papírt is talált a szatyorban, melyen az asszonynak néhány, traktátussal kapcsolatos kérdése volt, valamint az a kérése, hogy kaphasson egy Bibliát. A testvérnő azonnal felkereste a „tejesasszonyt”, aki egy tanyán él, és nyomban sikerült bevezetnie a bibliatanulmányozást a Mit tanít valójában a Biblia? könyvből. Az asszony már korábban is próbált a kérdéseire választ kapni különböző egyházakban, de a szellemi éhségét nem sikerült kielégítenie, sőt, további kérdések vetődtek fel benne. Az egyik kislánya is élénk érdeklődést tanúsított, ezért a testvérnő elvitte neki a Tanulj a nagy Tanítótól! című könyvet. Az édesanya elmondása szerint a kislány korábban éjszakánként rendszeresen felébredt, mivel különböző félelmei voltak. Miután elolvasott néhány fejezetet a könyvből, egyik napról a másikra megszűntek a félelmei, és már nyugodtan alszik éjszaka. A bibliatanulmányozás jelenleg is folyik, és az anyuka, valamint két lánya a vasárnapi összejövetelek rendszeres látogatója.

 

Ausztrália

Fred, egy partvidéki, csendes városkában élő Tanú, a DVD-ink közül hármat elterjesztett egy férfinak. Később Fred levelet kapott tőle, mely részben ezt tartalmazta: „Feszült figyelemmel néztem és hallgattam a DVD-ket, és nagyon megnyugtattak. Átragadt rám a filmbeli emberek békéje, öröme és mosolya. Ilyet már évek óta nem éreztem. Kezdem hinni, hogy talán egy jobb élet vár rám. Régebben mindig csúnyán bántam a Tanúkkal, akik becsöngettek hozzám. Ezért most őszintén bocsánatot kérek. A maguk emberei csupán csak kedvesen felkerestek azzal a vággyal, hogy elmondják nekem a jó hírt. Ki tudja, egy nap egyszer csak hátranéznek a Királyság-termükben, és ott ülök maguk mögött.”

 

Madagaszkáron egy kis faluban 80 ember úgy döntött, hogy kilép a protestáns egyházból. Építettek maguknak egy templomot, és elkezdték keresni az igaz vallást. Miután sorra megvizsgálták az összes helyi felekezetet, arra a következtetésre jutottak, hogy a katolikusok nem tanulmányozzák a Bibliát, és az evangélikus egyházon belül nagy a széthúzás. Úgy látták, hogy a pünkösdi hívők nem az igazságot tanítják, a Hetednapot Ünneplő Adventista Egyházban pedig túl sok mindent tiltanak. Ezután felkeresték az egyik testvérünket, és megkérdezték, hogy tanulmányozná-e velük a Bibliát. A testvér készségesen beleegyezett.

Később néhány hírnök felkereste ezeket az érdeklődőket. A testvérek 26 személlyel találkoztak a templomukban. Mindannyian készek voltak tanulni a Bibliából. A testvérek A Biblia tanítása könyv 15. fejezete alapján elmagyarázták nekik, hogyan találhatják meg azt a vallást, melyet Isten helyesel. Az embereknek tetszett, amit hallottak. Amikor a testvérek legközelebb felkeresték őket, 73-an voltak jelen, a harmadik látogatáson pedig már 142-en hallgatták őket.

 

Etiópiában egy testvérnő, Menen azzal szerette volna buzdítani a bibliatanulmányozóját, hogy elküldi neki SMS-ben a 2009-es éviszöveget. Viszont rossz számot írt be, így az üzenet egy másik telefontulajdonoshoz jutott el. A hölgy, aki megkapta, újra meg újra elolvasta: „’Alaposan tanúskodjunk a jó hír mellett’ (Csel 20:24, ÚV)”. Mivel istenfélő volt, egyetértett az üzenettel, de nem tudta, hogyan tudna eleget tenni neki. És azzal sem tudott mit kezdeni, hogy mi az üzenet végén az a rejtélyes „ÚV” (az Új világ fordítás rövidítése). Teltek-múltak a hetek, de mindig eszébe jutott az üzenet. Végül felhívta az SMS küldőjét. A testvérnőnk nagyon meglepődött, amikor megtudta, mi történt az üzenetével, de megragadta a lehetőséget, és válaszolt a hölgy őszinte kérdéseire. A beszélgetésből bibliatanulmányozás lett, és most hetente kétszer tanulmányoznak.

 

NEM KOPOGTATOTT. Miriam, aki Bolíviában él, egy héten át imádkozott Istenhez. Valahogy így hangzott az imája: „Annyira szeretnélek megismerni, de kérlek, ne Jehova Tanúi segítsenek ebben! Nem akarom, hogy bekopogtassanak.”

Egyik nap csöngött a telefonja. Egy különleges úttörő testvérnő, Candy hívta, és felajánlotta, hogy egy órán belül visz neki folyóiratokat. Miriam beleegyezett. Candy ott is volt, ahogy megígérte. Miriam határozottan nyitott ajtót, és felszólította Candyt, hogy jöjjön be és üljön le. Aztán elkezdett fel-alá járkálni, és közben a fejét csóválta. Rá volt írva, hogy nagyon feldúlt. Candy megkérdezte, mi a baj. „Ez nem lehet igaz! – mondta Miriam. – Több mint egy hete imádkozom Istenhez vezetésért, de egyértelműen megmondtam, hogy nem akarom, hogy Jehova Tanúi segítsenek, akik folyton bekopogtatnak hozzám. Erre maga nem bekopogtatott, hanem felhívott! A hívása óta pedig azért imádkoztam, hogy bárcsak ne jönne el. Mégis itt van! Ez nem lehet igaz! Most már biztos, hogy Isten azt akarja, hogy Jehova Tanúi segítsenek nekem.” Rögtön el is kezdődött a tanulmányozás.

 

AZT HITTE, HOGY ISMERI A BIBLIÁT. Az Egyesült Államokban az egyik összejövetelen Bibliával a kezében megjelent egy szakállas férfi, Eric. Az egyik testvér üdvözölte, mire Eric kérdezgetni kezdte arról, hogy miben hiszünk. Nem akarta elfogadni A Biblia tanítása könyvet, mondván, hogy jobban szeretné, ha csak a Bibliát használnák. Szokása volt naponta 20 oldalt elolvasni a Bibliából, és már annyiszor végigolvasta, hogy számon sem tartotta. Az összejövetel után még több mint három órán át beszélgetett a testvérrel. Végül így szólt: „Le vagyok sújtva.” A testvér megkérdezte, miért, és ezt a választ kapta: „Meg voltam róla győződve, hogy egészen jól ismerem a Szentírást, de most már látom, hogy mekkorát tévedtem.” Ezután elfogadta A Biblia tanítása könyvet.

Másnap a testvér elkezdett tanulmányozni Erickel. Eric előző éjszaka alvás helyett elolvasta A Biblia tanítása könyv első tíz fejezetét. Milyen következtetésre jutott? „Végre megtaláltam az igazságot!” Eric napi három-négy órán át, heti öt alkalommal tanulmányozott. Az egész családjával elkezdett járni az összejövetelekre, és fel is készültek. Egy héten belül három egyházból is kijelentkezett levélben, leborotválta a szakállát, és elhatározta, hogy nem tartja meg az ünnepeket. Két héten belül beiratkozott a teokratikus szolgálati iskolába, és négy héten belül kereszteletlen hírnök lett. 2010 áprilisában, mindössze hat hónappal azután, hogy először találkozott Jehova Tanúival, megkeresztelkedett.

 

„LENNE NÉHÁNY BIBLIAI KÉRDÉSEM.” Egy idős ciprusi úttörő testvérnő ezt írta: „Egy szerda reggel nem éreztem jól magam, de nem akartam otthon maradni, mert nagyon szerettem volna tanúskodni az utcán. Imádkoztam hát Jehovához, hogy küldjön valakit, akinek van ideje leülni mellém a padra, és be tudjak vezetni egy bibliatanulmányozást. Kisvártatva arra jött egy fiatal nepáli férfi. A kezemben volt néhány folyóirat, de még mielőtt megszólíthattam volna, ő megkérdezte, miről szólnak a folyóiratok. Mondtam, hogy a Biblián alapulnak, mire megkérdezte: »Asszonyom, most van egy kis időm, leülhetnék ide ön mellé a padra? Lenne néhány bibliai kérdésem.«

Természetesen megengedtem, hogy leüljön, hiszen éppen ezt kértem Jehovától imában. A férfi így folytatta: »Az lenne az első kérdésem, hogy mit tanít valójában a Biblia.« Szinte meg sem tudtam szólalni! Elővettem a táskámból a Mit tanít valójában a Biblia? című könyvet, és megmutattam neki. Ránézett a könyvre, aztán rám pillantott: »Pont ugyanaz a könyv címe, amit az előbb kérdeztem?!« Így el is kezdtük a bibliatanulmányozást ott, a padon ülve! Ez a férfi ma már rendszeresen tanulmányozza a Bibliát, jár az összejövetelekre, és szeretne beiratkozni a teokratikus szolgálati iskolába. Bár időnként fáradt vagyok, tudom, mennyire fontos teljesen Jehova erejére és irányítására támaszkodni a keresztény szolgálatban.”

 

„ISMERI ESETLEG NADIÁT?” Nadia úttörőként szolgál Olaszország északi részén. 2009 szeptemberében kaputelefonon beszélt egy férfival, de az félbeszakította, mondván, hogy nemrég halt meg a felesége, és senkivel sem akar beszélni. A következő vasárnap Nadia visszatért, hogy részvétet nyilvánítson, és megmutassa a Bibliából a feltámadás reménységét, de a férfi ugyanúgy fogadta, mint először. Aznap délután az Őrtorony-tanulmányozáson elhangzott egy testvérnő tapasztalata, aki levelet írt egy gyászoló személynek. Nadiának eszébe jutott a férfi, akivel kaputelefonon beszélt, és úgy döntött, hogy ír egy részvétnyilvánító levelet, és belefoglal néhány gondolatot a feltámadás reménységéről. Két nappal később bedobta a levelet a férfi postaládájába.

Jó néhány nap elteltével Nadia utcai tanúskodás közben megszólított egy 70-es éveiben járó férfit, és szeretett volna felolvasni neki egy bibliaverset. A férfi megkérdezte, hogy Jehova Tanúja-e, mire Nadia igennel válaszolt. A férfi elmondta, hogy nemrég meglátogatta Jehova Tanúi közül valaki, sőt egy szép, szívhez szóló levelet is írt neki. „Ismeri esetleg Nadiát?” – kérdezte. Nadia bemutatkozott, és mindketten nagyon meglepődtek. Megbeszélték, hogy Nadia a férjével meglátogatja a férfit. Bibliatanulmányozás kezdődött, sőt a férfi már rendszeresen ott van az összejöveteleken is.

 

A TEMPLOMBAN TALÁLTA A KÖNYVEKET. Tatjána Fehéroroszországban él. Egy nap meglepő telefonhívást kapott egy ismeretlen fiatal nőtől, aki szeretett volna választ kapni a kérdéseire a Bibliából. Élénk beszélgetés bontakozott ki kettőjük között. De honnan volt meg a hölgynek Tatjána telefonszáma? Elmesélte, hogy a templomban, a pad alatt talált egy Biblia tanítása könyvet meg egy Új világ fordítást, és mindkettőben benne volt Tatjána telefonszáma. De vajon hogy kerültek a könyvek a templomba? Egy kislánynak az anyukája vitte oda őket, akivel Tatjána korábban tanulmányozta a Bibliát. Az anyuka biztosan meg akarta kérdezni a paptól, hogy olvashatja-e ezeket a könyveket a lánya. Valami oknál fogva azonban a könyvek a pad alatt maradtak; ott talált rájuk a hölgy, és hazavitte őket. A telefonhívás után még többször is beszélgettek a Bibliáról.

 

ELROMLOTT A NYOMTATÓJA. Új-Kaledóniában történt, hogy Davidet, aki számítógépek javításával foglalkozik, felhívta egy nő, akinek elromlott a nyomtatója, és nem tudott kinyomtatni egy dokumentumot. David elment hozzá, gyorsan megjavította a gépet, és csodálkozva olvasta a kinyomtatott szöveget: „IDE NE CSÖNGESSENEK BE! Jézus már velünk van. Nincs szükségünk más vallásra.”

David megkérdezte a hölgytől:

– Elnézést, de a nyomtató javítása közben láttam a dokumentum tartalmát. Megkérdezhetem, hogy miért írta ezt?

– Jaj, tudja, Jehova Tanúi minden hétvégén becsöngetnek – válaszolta a hölgy. – Elegünk van abból, hogy folyton itt járkálnak! Az biztos, hogy hozzánk egy sem fogja betenni a lábát.

– Tudja, hogy egy Jehova Tanúját már beengedett? – kérdezte David.

– Az kizárt dolog!

– Pedig én Jehova Tanúja vagyok, és ön beengedett.

A hölgy igencsak meglepődött, és egy kicsit el is szégyellte magát. David kedvesen elmagyarázta, miért keresik fel Jehova Tanúi az embereket. Két órán át beszélgettek. Néhány nap múlva David újra meglátogatta ezt a hölgyet és a férjét. Elmondták, hogy miután végiggondolták a történteket, arra a következtetésre jutottak, hogy Isten irányította hozzájuk Davidet. Úgy érezték, ezek után nem küldhetik el. Most már rendszeresen elfogadják a folyóiratainkat.

 

Az angyalok támogatják a prédikálómunkát

Az angyalok részt vesznek ’az Úr napjának’ néhány kiemelkedő eseményében. Például részesei voltak annak, amikor 1914-ben megszületett a Királyság, és amikor „Mihály” kivetette Sátánt a démonaival együtt az égből (Jel 1:10; 11:15; 12:5–9). János apostol látott egy „angyalt az ég közepén repülni, és örökkévaló jó hír volt nála, hogy örömüzenetként hirdesse azoknak, akik a földön laknak”.

 

Az angyal ezt jelentette ki: „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert elérkezett ítéletének órája; imádjátok hát Azt, aki az eget, a földet, a tengert és a vizek forrásait alkotta!” (Jel 14:6, 7). Jehova szolgái ezért biztosak abban, hogy angyali támogatást kapnak, miközben prédikálják a már létrejött Királyság jó hírét az Ördög ádáz ellenségeskedése dacára (Jel 12:13, 17).

Napjainkban az angyalok nem beszélnek hozzánk, nem így vezetnek el bennünket a tiszta szívű emberekhez. Nem történik meg velünk, ami Fülöppel, hogy egy angyal szólt hozzá, és elvezette az etióp eunuchhoz (Csel 8:26–29). De sok mai tapasztalat bizonyítja, hogy a háttérből angyalok támogatják a Királyság-prédikáló munkánkat, és odairányítanak azokhoz, ’akik helyesen viszonyulnak az örök élethez’ (Csel 13:48). Mennyire fontos hát, hogy rendszeresen végezzük a szolgálatot! Így készséggel kivesszük a magunk részét azok felkutatásából, akik vágynak arra, hogy ’szellemmel és igazsággal imádják az Atyát’ (Ján 4:23, 24). [Jehova Tanúi kiadványa]